.
Délkelet-Ázsia turné
.
Légy társam a Délkelet-ázsiai ZUMBA turnémon.
Fedezzük fel együtt Szingapúrt, Malajziát és Katart.
.
.
1. Nap (február 22.)
Kezdődjön a kaland!
•
Utazásom egy dohai (Katar fővárosa) átszállással kezdődött. Itt 9 órát töltöttem el a reptéren. Sajnos kimenni most nem volt lehetőségem, de mivel hazafele is erre jövök és 2 napot leszek majd itt, így akkor be tudom pótolni a körülnézést.
Maga a reptér elég nagy, luxusabbnál luxusabb boltokkal teli, biztonságos és hihetetlen tiszta [pl.: a mosdónál, ahol végeznek, oda egy ember rögtön bemegy kitakarítani, (még a papírt is megigazítja, hogy szép legyen)].
Nem egy olcsó mulatság, viszont gondoltak mindenkire („nem csak a felső 1000-re”) és gyorskajáldákat is kihelyeztek az éttermek mellé, így mindenki be tud kajálni (picivel többért, mint a megszokott áron).
Maga a repülés nagyon kellemes volt. A Qatar Airlines igazán kitett magáért. Első alkalommal utaztam velük, de a listámon a top légitársaságok közé biztos bekerülnek. Kedves személyzet, akik megállás nélkül szolgálnak ki és halmoznak el a rágcsákkal, italokkal, ételekkel (amik szintén finomak voltak).
Innen is köszönöm Nekik!
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
2. Nap (február 23.)
Érkezés Szingapúrba.
•
Hajnali 2-kor Dohában felszálltam a szingapúri gépre. Ahogy az várható volt, ismét a légitársaság kitett magáért. #qatarairlines
A repülőből kiszállva megcsapott a párás meleg levegő, legszívesebb rögtön fürdőruhára váltottam volna.
Találkoztam David-del, az itteni eseményeim főszervezőjével. Hihetetlen kedves, jófej srác, akivel már az első pillanattól kezdve nagyon jól kijöttünk egymással. A fia velem egy idős, így lett egy szingapúri zumba apukám.
A reptér maga a csoda. Ilyen gyönyörűt még sosem láttam.
A terminálon kívüli, nyilvános aula egy esőerdőt idéző, varázslatos, hatalmas csarnok. Igyekszem videón keresztül átadni az érzést, de sajnos ez lehetetlen.
Elállt a szavam is!
David-del kocsiba ültünk és elvitt a hotelbe, ahol becsekkoltam, majd az utca túloldalán található étteremben ettünk egy keveset.
Mivel nagyon nem tudtam aludni az utazás alatt, így 4 óra csendes pihenőt tartottam. Nagyon jól esett.
Vacsorára elmentünk a Food Village-be, ahol rendesen bekajáltunk tenger gyümölcseiből, és isteni finom kókuszlevet ittunk.
A hotelbe visszafele Szingapúr központján keresztül mentünk, így egy kocsis városnézést is beiktattunk a mai könnyed programba.
Fantasztikus hely.
Singapore, the Garden City
•
Folytatása következik…
•
.
.
.
3. Nap (február 24.)
Bemutatkozás
•
David-del elmentünk egy békés, kutyusbarát kávézóba, ahol összetettük a szombati Zumba Masterclass anyagát. Közben, mint látjátok összebarátkoztam pár aranyos kis vendéggel. Ettünk egy jót, majd elmentünk a koreai Zumba Jammer, Chris Cheolhwan Park Sessionjére, ahol sok helyi oktatóval tudtam találkozni és megismerkedni. Chris-szel vasárnap fogunk ZUMBA Masterclass-t tartani közösen Malajziában, ahova még mellénk társul a koreai ZES, Nana is. Alig várom. Chris nagyon kedves, profi oktató srác, akivel jó lesz együtt dolgozni. Le is prezentáltuk ez egyik, akkor betanított salsa koreográfiáját, majd a Session végén felvettük Nektek az egyik új koreográfiámat. Hamarosan látni fogjátok.
Miután elköszöntünk mindenkitől (de csak másnapig, ugyanis szinte minden oktató ott lesz az én eseményemen is, mint kiderült ) elmentünk valami finomat kajolni.
David-del leültünk egy asztalhoz és vártunk. Rengeteg étterem volt körülöttünk, nem tudtam miért nem rendelünk. Majd mikor 7-et ütött az óra, az egyik főutcát lezárták és egy pillanat alatt tele lett asztallal és székekkel, meg persze több ezer emberrel. Egy utcai fesztivál hangulatát idéző grill party alakult ki. Hihetetlen volt.
Egy nagy éves után utunk a reptérre vezetett, ugyanis este megérkezett Joy is Szingapúrba. A várakozást aktívan eltöltöttük az egyik, már most kedvenc helyemen, az aulában, ahol mesés fények mellett felvettük még egy új koreográfiámat (hamarosan). Levetítettek egy Disney lézershowt is a vízesésbe, amit élőben igyekeztem nektek közvetíteni (ha nem láttad, csekkold le 
).
Megérkezett Joy, majd visszajöttünk a hotelbe, ahol izgatottan elkezdtem készülni a holnapi eseményemre (természetesen azért aludtam is).
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
4. Nap (február 25.)
A színpadon.
•
A reggeli izgatottság miatt 1 perc alatt kipattantam az ágyból.
-Ma van a nagy nap. Most kell mindent beleadnom, hogy megmutassam Szingapúrnak mire vagyok képes.
Egy gyors összekészülés után Joy-jal elmentünk a party helyszínére, ahol segédkeztünk az előkészületekben (úgysem tudtam volna pihenni ).
El sem tudom mondani mennyire izgultam.
Nem tudom leírni azt az érzést, ami akkor fogott el, mikor meghallottam az előkészületekkor a „dalaimat”. Éppen akkor a színpadot próbáltam. Elsírtam magam. Nagyon durva, de csodálatos érzés volt.
Mérhetetlenül hálás voltam ezért a lehetőségért.
Megnyíltak a kapuk és beözönlött a vendégsereg. Mindenki nagyon kedves és barátságos volt. Sorban készültek a képek, vicces videók. Természetesen lekerültek a helyfoglaló kulacsok és egyéb tárgyak is. 
A kollegák és kolleginák sok szeretettel, hatalmas mosollyal üdvözöltek. Megtiszteltetés volt velük táncolni a színpadon.
Miután vége lett a bulinak, nem volt időnk pihenni. Mentünk a reptérre, ugyanis este indult a gépünk Malajziába.
Egy nagyon rövid repülés (felszálltunk és rögtön le 
) és egy kis autókázás után megérkeztünk a hotelbe.
Maradjunk annyiban, nem kellett altatni.
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
5. Nap (február 26.)
Mutassuk meg Malajziának!
•
Egy isteni finom, bőséges, svédasztalos reggeli után eljött értünk Alex (a malajziai host) és elmentünk egy kávézóba, ahol találkoztunk Zes Nana-val, ZJ Ji Won Lim-mel és Zj Chris-szel.
Összetettük a zenelistát, majd rohantunk a buli helyszínére. A vendégek hihetetlen energikusak voltak. Tomboltak, sikítottak, üvöltöttek, imádtam minden pillanatát a ZUMBA Masterclass-nak. Nagyon jó volt együtt dolgozni a koreai barátaimmal.
Fantasztikus visszajelzéseket kaptunk, nagyon örültünk az esemény sikerének.
A buli után elmentünk vacsorázni, de mivel nem volt desszert, így az étkezés után még egy vendéglőt meglátogattunk. Ott volt finomság dögivel.
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
6. Nap (február 27.)
Kuala Lumpur
•
A szokásos, bár még mindig újabb finomságokat rejtő, svédasztalos reggelink után bementünk Kuala Lumpur központjába. Már messziről is lehetett látni a csodálatos, égbe nyúló felhőkarcolókat. Az egyik különösen vonzotta a tekintetemet.
Ez még építés alatt áll, de amint teljesen megépül, a világ 2. legmagasabb épülete lesz. Ez a 118 emeletes „Merdeka 118”.
Első megállónk a Jalan Petaling Street-hez vezetett, ami tulajdonképpen egy utcai bazársor. Szerencsére nem volt akkora tömeg, viszont nagyon jó volt a hangulat. Bevásároltam souvenir-ből (lesz mivel díszítenem az új polcomat a szobámban).
A vásárlás után utunk egy étterembe vezetett, ahol csak desszerteztünk a bőséges reggeli miatt (de milyen isteni finom desszert volt az, te jó ég). Itt találkoztunk a koreai csapattal és a két malajziai szervezővel, akikkel egy kellemeset beszélgettünk.
Egy szomorú búcsút követően az irányt a Petronas-ikertornyok felé vettük.
Gyönyörűen ki van alakítva a park és körülötte a fantasztikus épületek.
Ahogy Szingapúrban is megállapítottam, csodálatos összhatást értek el a természet és a modern építészet együttes felhasználásával.
Megragadva az alkalmat, fel is vettünk egy új koreográfiát, amivel kapcsolatban készüljetek, mert nyereményjáték lesz kiposztolva (nem is akármilyen)
A gyorsaság fog számítani, szóval magyar idő szerint délben csekkoljátok le az oldalamat!
Folytatván a napi beszámolómat, egy frissítő kókuszozás után elmentünk egy híres étterembe, ahol találkoztunk az egyik helyi ZUMBA oktató hölggyel PeyChiun Chan-nal. Az ételeknek érdekes ízük volt, nem spóroltak a fűszerekkel. Az egyik olyan csípős volt, hogy szétmarta a szájpadlásomat, de nem bírtam ott hagyni, mert amúgy ízlett.
Összesítve egy nagyon kellemes nap volt, jól éreztem magam.
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
7. Nap (február 28.)
Majom… majom mindenhol!
•
Utunk reggel visszavezetett a malajziai ikertornyokhoz.
Egy kis várakozás után ránk került a sor és a lift felvitt minket a fellegkbe. Először az épület közepén található hídon néztünk körül, majd a lift továbbvitt minket a 86. emeletig, ahol gyönyörű kilátás fogadott (de ezt nem is írom tovább, tapasztaljátok meg ti is a videóval).
Egy fincsi ebédelés utána elmentünk a Batu Cave-hez, ami maga volt a mágia. Friss levegő, mesés környezet, különleges kultúra és … majmok. 
Regenteg majoooooom! 
Több száz makákó szaladgál fel és alá, őrzik a szentélyt.
Ott ugrálnak, mászkálnak, futkosnak a túristák között ételt kunyerálva. Nagyon aranyosak, de azért oda kell rájuk figyelni!
Itt található Murugan-nak, a hindu vallásban a háború istenének az aranyszobra, ami a legmagasabb a világon.
Megmásztuk a Batu lépcsőket (272 lépcsőfok) és felértünk a Batu-barlangokhoz, ami a legfontosabb hindu szentély egész Malajziában.
Valakiknek a lépcsők már nehézséget okoztak, de a fenti árus a fején 3 karton üdítővel mászta meg gond nélkül. 
Gyönyörű volt a barlang, a szentély, minden (bár kicsit sok a szemét).
A napot egy isteni finom vacsorával zártuk.
Ma is igazán jól éreztem magam. Hihetetlen, hogy ilyen helyeket fedezhetek fel.
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
8. Nap (március 1.)
A búcsú
•
A hotelből kora reggel elindultunk a reptérre, hiszen utaztunk vissza Szingapúrba.
A reptéri hotel egyik szobáját kibéreltük és ott picit lepihentünk, ettünk, megmosdottunk. David-nek el kellett mennie órát tartani, így 3-an maradtunk addig, míg Joy-nak be nem kellett mennie a terminálba, hiszen ő is utazott haza. A fájdalmas búcsú után Alice-szel elmentünk Szingapúr központjába, ahol még világosban is csodálatos látvány fogadott, ne de este… fényjáték, lézershow, szökőkút játék, zene… egyszerűen hihetetlen érzés volt ezt élőben látni.
Felvettünk 2 koreográfiát, egyet hajós hoteles háttérrel, egyet oroszlános vízköpős háttérrel. Remélem várjátok már őket.
Időközben becsatlakozott Pinky és David is.
Egy gyors átfutás a kínai bazársoron, bevásárlás szingapúri souvenir-ből, kajolás, majd irány a reptér, ugyanis én is elutaztam Dohába. 
Már most hiányzik mindenki!
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
9. Nap (március 2.)
Doha felfedezése
•
Hajnalban egy kisebb vízumprobléma és rengeteg ellenőrzés után elrepített a repülőm Dohába.
A hotel kiküldött elém egy sofőrt, aki névtáblával a kezében várt (mint a filmekben , nagyon vagány volt).
Elvitt a hotelbe, ahol egy early check in és egy gyors zuhanyzás után, a hotel sofőrjénél kértem egy városnézést. Nagyon megérte. Olyan helyekre tudtam így eljutni, ahova kocsi nélkül ez a 2 nap is kevés lett volna. (A turisták segítése érdekében vannak golfkocsik, amik fel alá gurulnak a tengerparton. Ezeket bármikor leintheted és ingyen elvisznek a fontosabb helyekre. Bármikor megállíthatod őket menet közben és csinálhatsz fotókat, videókat, meg fognak várni.)
Csodálatos ez a város, de szintén beszéljen helyettem a videó. 
Késő délután, egy kis pihenést követően (hiszen nem tudtam sokat aludni) elindultam sétálva felfedezni a város központját.
Egy hatalmas, labirintusszerű bazársor közepén találtam magam. Nem ijedtem meg, sőt… imádtam. Nagyon jó volt a hangulata. Éttermek, utcai árusok, vízipipa és füstölő illat, arab urak és hölgyek, mesés sikátorok ééééééés … végre megszivatott a fagyiárus! Mindig is akartam egy ilyen produkciót megélni és most végre találtam egy török fagyist, aki brutál jófej volt (bár a pisztácia elfogyott ).
Nagyon jól éreztem magam (és megvannak a souvenir-ek innen is 
)
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
10. Nap (március 3.)
Múzeum túra
•
Egy finom reggeli után, kihasználva a pénteki ima napot, elmentem pár helyre koreográfia videót felvenni.
A nagy melegre való tekintettel beültem inni egy hideg teát egy aranyos bárba a múzeum kertben (itt ki is használtam az alkalmat, hogy picit élőzzek Nektek). A hibiszkuszos ice teából egy könnyed ebéd lett.
Az étkezés után már elindultam hazafele, amikor arra gondoltam – „Ha már itt vagyok és úgyis múzeumozást terveztem, igaz ZUMBA ruhában, de bemegyek a National Museum of Qatar-ba.”
Vettem a pénztárnál 5 napra szóló, teljes múzeum túra jegyet, amivel a dohai összes múzeumba be tudok menni (összehasonlításként: 1 múzeumjegy kb. 60 katari rial, ez 99 katari rialba került, vagyis mindenképpen megéri ezt megvenni).
(A múzeumokról többet nem mesélek, beszéljen helyettem a videó.)
Miután felfedeztem mindent, egy golfkocsival elvittettem magam a Museum of Islamic Art félútjáig, ugyanis onnan nagyon közel volt a hotelem. Egy gyors átöltözés után lábusszal mentem is az Iszlám Művészetek Múzeumába.
A körtúra után beültem a kávézóba, ahol a háttérben csodálatos volt a kilátás az öbölre és a messze, égbenyúló felhőkarcolókra (ezt is élőbe közvetítettem Nektek). Vegignéztem a naplementét és ahogyan az épületek különböző színes ruhákba öltöznek, díszítve eme mesés várost.
Egy pár óra meghatódottság után visszasétaltam a hotelbe.
Összekészültem a másnap hajnali induláshoz, majd mivel egyáltalán nem voltam álmos egész éjszaka, lementem a wellness részlegbe, ahol egy kis kondizás után felfrissítettem magam a langyos vízbe.
•
Folytatása következik…
.
.
.
.
11. Nap (március 4.)
Utazás „Észak-Koreába”
•
Hajnalban fájdalmas búcsút vettem a szobámtól, a hoteltől, majd az utcától, Dohától és végül egész Katartól.
Nagyon jó érzés volt, mikor a sofőr megjelent a recepciónál mellettem és megszólalt – „Együtt kezdődött, együtt ér véget.”
Hát igen. Ő volt a sofőröm, mikor megérkeztem. Vele túráztam körbe az egész várost és végül ő visz ki a reptérre.
Nagyon rendes ember volt, ha újra utazom Dohába, őt fogom hívni. Köszönöm Shalam!
A reptéren szinte minden rendben volt, de erről egy másik posztban szeretnék írni.
Beszállás előtt egy kávézóban volt szerencsém teázni Frenreisz Károllyal és kedves feleségével, akikkel utána egy gépen is utaztam haza.
Otthon nagy mosollyal várt a családom, akiknek este egy bőséges élmenybeszámolót tartottam.
•
Megérkeztem.
Ezennel vége a turnémnak!
Remélem tetszettek az összefoglalók.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
.
.
.